Szebbik arcát mutatja a falu Tervek A falusi turizmusra, a természeti értékekre akarnak építeni

A faluközpontot parkosították, utakat, rendezvényteret építettek, rendbe hozták a faluban lévő tavat, aszfaltozták a Kistápéra vezető utat. Itt egy négycsillagos szálloda épült. Ez utóbbi magánberuházásban, a többi uniós pályázatokból. Bikácsot illetően kettős érzés keríti hatalmába az embert. Az utcákat – főként a főutcát – nézve a bizakodás, a statisztikát, népességalakulást elemezve viszont kétkedés ébredhet bárkiben. A település lélekszáma már nem éri el a félezret sem, legutóbb 487 lakost számláltak. Egyetlen intézmény van, az óvoda. Takarékossági okokból másik, kisebb épületbe költöztették. Az előző helye most még üres, azt remélik, sikerül hasznosítani. A gyerekek – összesen tizenöten-tizenhatan – nem kerültek rossz helyre, felújított, európai színvonalúvá varázsolt régi épületben töltik napjaikat. A nagyobbak ingázásra kényszerülnek, többségük Nagydorogra, vagy tizenöten Györkönybe járnak iskolába. Ámulattal tölti el a faluba érkezőket, hogy a 63-as út által átszelt főutca olyan látványos változáson ment át, amelyhez hasonlóra a legöregebbek sem emlékeznek. Egy, legfeljebb két éve kecskék legeltek itt, most jól megtervezett, esztétikus faluközpontot láthat a jövevény. Az ágyásokban virágok, a kocsma előtt körszínpad, itt lesznek majd a falunapok, szüreti fesztivál. Arrébb padok, parkok, jó minőségű utak. A 63-as melletti, valaha jobb időket látott házon gólyák fészkelnek. Mihelyt sikerül újabb pályázatot nyerni, tájház lesz az épületből, felújítják, nádtető kerül rá. Az eddig elvégzett munkát zömmel uniós forrásokból finanszírozták, három pályázaton három célra 180 milliót nyertek. Ebből készült a faluközpont, kissé arrébb egy tavat varázsoltak használhatóvá, s felújították a Kistápéra vezető utat is. A falu lakói furcsamód kissé lakonikusan szemlélik a történteket, némelyek azt mondják, másnak lesz haszna belőle, mások azt, hogy másra kellett volna költeni a pénzt. Akadnak szép számmal olyanok is, akiknek meggyőződése, hogy a falu számára mindez kitörési lehetőséget jelent. Bodri József osztja mindkét véleményt. – Régen meg lehetett volna csinálni, ha nem lett volna ilyen elhanyagolt – mondja, miközben pecabotját csomagolja össze. Hozzáteszi, hogy előbb-utóbb meg kell, hogy forduljon a falu. Az sem mindegy, milyen példát látnak, ha szépül a település egyre többen követik a jó példát – vélekedik. A Bikács és Kistápé közötti horgásztavon egyébként nemcsak Bodri József kísérti szerencséjét, meglepően sokan pecázgatnak. A másik, az új tó ma még „nem üzemel”, ha ez megtörténik, várhatóan néhány ember munkára talál. Ennek persze sokan örülnének, munkalehetőségnek híján vannak a faluban. Smóling Éva és Nagy Erika sem talált állást, most közhasznú munkásként a köztereket gondozzák. Akad, aki vidékre jár, például Székesfehérvárra három műszakban, de ők – mivel mindkettőjüknek van gyermekük – ezt nem tudják vállalni. – Sokan azt mondják, tetszik nekik, hogy ilyen virágosak az utcák. Van, aki azt mondja, másra kellene költeni. Erre persze nincs mód, az uniós pályázatoknál pontosan meghatározott célokra lehet fordítani a pénzt, s azzal el kell számolni. A három beruházás végéhez közeledik, apróbb munkák maradtak csak.